Gondolatok · 2022.06.23.

Most jó szegénynek lenni?

Bár messzemenően szembemegy a blog hitvallásával a politikai és a globális gazdasági folyamatok körüljárása, most mégis szót kell ejteni egy témáról az aktualitása okán. Ugyanis azt vettem észre, hogy tudat alatt unlockoltam egy achievmentet.

A pénz kérdéskörén való szorongásom talán alkati dolog, nem tudom, de az biztos, hogy meghatározó része volt mindig is az életemnek. Hiszen a pénz fogalma már alapból úgy rögzült, hogy az az a dolog, ami kell, de nincs. Nem is volt, nem is lesz. (A családom ebből a szempontból tradícionális káeurópai hagyományokat ápolt.) Ezért jelentéktelen 25 évet töltöttem azzal, hogy folyamatosan azon görcsöltem, hogy úristen mi lesz most, mi lesz holnap, nyakunkon a válság, az összeomlás, az árfolyam emelkedés, a hozam esés, stb, tetszés szerint helyettesíthető. Napi szinten figyeltem a sajtót és minden megjelenő hírt azonnal forgattam át fejben, hogy milyen hatással lesz ez most rám. És természetesen azt vízionáltam, hogy a végzet karjaiba rohanok, hiszen holnaptól megint egy kicsit rosszabb lesz, még kevesebb lesz a pénz.

Aztán mostanában ez megváltozott. Mármint most is követem a híreket, szeretek naprakész és tájékozott lenni, de az érzés, amit kivált belőlem, az mintha nem ugyanaz lenne. Látom és értem, hogy mi történik a tőzsdékkel, a globális ellátási láncokkal, az eurozónával, a hazai viszonyokkal és nem tudom, hogy miért, de elkezdett másként foglalkoztatni. Talán az elmúlt 15 év az oka, ami az előző nagy gazdasági válság óta eltelt, amit végig szorongtam a rám gyakorolt hatásai miatt, de én nem tudtam hatást gyakorolni arra. Hiszen van értelme azon forogni, hogy szakad az S&P 500? Nincs, nem tőzsdézek. Problémát jelent, hogy összeomlanak a kriptovaluták? Nem, nincs olyanom. Akkor? Közvetlen hatással egyik sincs az életemre, nem kell, hogy összeszorult segglyukkal olvassam a pénzügyi témájú cikkeket. Semmi olyan anyagi jav(?) nincs a birtokomban, ami ennyire ki lenne téve a napi gazdasági viharok szeszélyeinek. 

Nyilván tisztában vagyok azzal, hogy közvetetten viszont mindegyik komoly hatással van rám, nem vagyok ostoba. De a nagy különbség az, hogy semmiféle eszközöm nincs ezek megváltoztatására. És itt értem el egy komoly mérföldkövet, mert ugyan most sem vagyok nyugodt, ha a számlaegyenlegemre pillantok, de más a nézőpont. Egyelőre még a (lesújtó magyar átlag) felett tartom magam. Plusz munkával ugyan, de olyan luxuscikkeket engedhetek meg magamnak, mint az idényzöldségek és a sajt, képes a család fenntartani egy autót, telik hobbira és jövőbeli tervek is vannak. Rájöttem, hogy egy ideje már nem az a valódi gond, hogy honnan lesz pénz, hanem az, hogy a meglévőt milyen felelősséggel osztom be. És ez óriási különbség.

Kifejezetten megnyugtat a tudat, hogy a végzet újabb méregfogát húztam ki, mégha nagyrészt tudat alatt is, de gondolom ez a jellemfejlődés természetes velejárója. Szóval well done.