Gondolatok · 2022.03.31.

Ha kicsi a tét a kedvem sötét

Ezzel a kétezerhuszonkettővel finoman szólva sem számoltam. Nagy mellénnyel szkippeltem a januárt, hogy semmi fogadalom, hoci nekem a februárt, minden fasza lesz magától is. Hát nem lett. A március meg mégúgy sem.

A végzet kényszere száguldó tehervonatként talált telibe, engem is letepert a kül- és belpolitikai dementor. A szememen és a fülemen keresztül szívta ki a magyar valóság az életenergiám, épp csak azt a pár cseppet meghagyva, ami elegendő volt ahhoz, hogy elvánszorogjak munkába. Az elmúlt pár hétben ha sikerült 4-5 órát aludnom, akkor már boldog voltam. Persze ha az éjjeli bagoly órákat hasznos dolgokkal töltöttem volna, akkor azt mondom egye fene, megérte. De nem ez történt. Nem írtam, nem olvastam, nem szőttem terveket. Értelmetlen Youtube videók mellett a legtöbb, ami tőlem telt, hogy kitöltöttem egy csomó tesztet, ennek köszönhetően most már tudom, hogy milyen ízű túrórudi lennék.

De mint ilyenkor általában, most is úgy érzem, hogy elértem a gödör alját, tessék felállni és meghajolni. Ennek örömére kukáztam egy csomó mindent, eszközöltem egy igazi lucskos, zsíros, mindenre kiterjedő digitális marikondót, ha lenne hajam még fodrászhoz is elmentem volna. Szóval lényeg a lényeg, jobban érzem magam. Napról napra magasabbra csapnak a fostenger hullámai, de én taposok tovább. Ha már egyszer ilyen fennhéjázó címet adtam ennek az online naplónak, akkor tessem tartani magam hozzá. Vagy mi. Tisztában vagyok vele, hogy idén a csapás csapás hátán gyakoribb lesz, mint a náci hét a NatGeo-n, de éppen ideje szembeszállni velük, lehetőleg idejében.

Tanulság? Az szokás szerint nem nagyon van, talán annyi, hogy jobban figyelnem kell az intő jeleket. Box hasonlattal élve hideg fejre kaptam az első ütést, legközelebb óvatosabb leszek.