RSS Feed     Ne maradj le a legfrissebb bejegyzésekről!

Na ki a vén szar?

Szerző: vadaszearmand Közzétéve:

Világ életemben büszke voltam arra, hogy maximális nyitottsággal szemléltem a világ dolgait. Ha elég érdekes volt a maga műfajában, jöhetett bármilyen könyv, zene, képzőművészeti alkotás, filozófia, tudomisén. Az ifjúsági könyvtárban kezdtem megtapasztalni azt a frusztráló érzést, hogy lehet ez az élet szűk lesz ahhoz, hogy mindent megismerjek, ami megismerhető, hiszen minél több réteget fejt fel az ember, annál többet talál alatta. Nem is tévedhettem volna nagyobbat.

Mármint nem abban, hogy a megismerésre váró világ mennyire sokrétű, hanem abban, hogy mennyire hamar elveszítem az érdeklődésem az újdonságok iránt. A lájfkócsok hízott aranytojást tojó tyúkja, az örök klasszikus midlife crisis nálam valahogy egész máshol csúcsosodik ki. Égővörös kétüléses sportkocsi helyett vicces, hogy pont épp a Jazz és a Prius között vacillálok, eszemben sincs nálam feleannyi idős hölgyeket makkoltatni, és hajat sem tervezek festetni az edzőterem és a szoli előtt. Ellenben máshol van baj rendesen.

Képtelen vagyok más zenei stílust megismerni és meghallgatni, mint amit szeretek. (Szóval kár is várni hogy kodeines atlantai hiphop bukkanjon fel a zeneajánlóban, spoiler alert.) Képtelen vagyok új szokásokat kialakítani. (Rip meditáció, de ezt valahol sejtettük.) Képtelen vagyok a kortárs könyv hypevonatra felülni , még akkor is, ha épp sci-fi, vagy fantasy. (A szó, amit keresnek uraim, a könyvsznob.) Képtelen vagyok új emberekkel megismerkedni és a small talk keretein kívül úgy általánosságban tudomást venni róluk. Képtelen vagyok még csak az érdeklődést is színlelni a közvetlen lakókörnyezetem bármilyen közösségi eseménye iránt. Képtelen vagyok… á hagyjuk, az állapotomat leginkább ez az arckifejezés jellemzi:

Tudom, tudom, a 40 gyertyát azzal a lendülettel kell majd elfújni a tortán, hogy a B oldal nagyobbat szóljon, mint az A, de én lehet, hogy ezt is másként csinálom majd. Lehet, hogy a kazetta másik fele inkább kiadatlan ritkaságok és elfeledett stúdiófelvételek válogatása lesz, csak elhivatottak értékelik majd, de szarom le. Úgy fogom fel, hogy szerencsés vagyok, hiszen megtaláltam azokat a kőbe vésett sarokpontokat az életben, amik azzá tesznek aki vagyok. Nyilván lemaradok az egyre táguló buborék egyre nagyobb szeleteiről, de számomra pont elég lesz, ha a számomra fontos dolgokban maximálisan tájékozott és naprakész legyek. Hiszen felnőtt vagyok, magam döntöm el, hogy mire és kire szánok időt, és jelen esetben a minőség bőven üti a mennyiséget. Ha ezáltal begyöpösödött vén buzinak titulál majd a következő és az azt követő generáció, akkor majd jól áthúzom a lábukon a banyatankom a buszra szállás közben. Minden reggel.

Kategória: Gondolatok