RSS Feed     Ne maradj le a legfrissebb bejegyzésekről!

A bénultság filozófiája

Szerző: vadaszearmand Közzétéve:

A balkánon burjánzó belterjes beidegződés már évszázadok óta alapjaiban kúrja el generációk viszonyát önmagukhoz. Az önsorsrontás bajnokai a mi ilyenek vagyunk, nekünk nem szokott semmi sikerülni és most is így csináljuk, mert mit szólnak mások koordinátarendszer tetszőleges pontján megbénultan állva várják az aláhulló pallost, aminek a markolatát a Végzet tartja. (No nem klasszikus főhősként, akinek a sorsa megpecsételődött, hanem könnyezve, szaros gatyát tépkedve.) De hogyan is történhetne másképp, hiszen a moirák, párkák és nornák fáradhatatlanul fonják életünk fonalát, Ananké istennő pedig choke me daddy pólóban kacagva dobja a küllőink közé 2020 karóját. Vagy mégsem?

Filozófiai irányultság kérdése, hogy az örökölt és/vagy tanult viselkedésmintán lehet-e változtatni, de a további gondolatmenethez muszáj elfogadnunk, hogy igen. Keményvonalas németalföldi filozófusok követőitől most elnézést kérek, ígérem a későbbi posztok nem lesznek ennyire buzisak megosztóak. (Dehogynem.) Szóval ott tartottunk, hogy még mindig nem világos, hogy mi a fene az a végzet kényszere. Az én olvasatomban az a végtelenül nyomasztó gondolati gát, ami elképesztő hatékonysággal szűr, irt és gyomlál. Képtelen vagyok önálló vállalkozást indítani, nem tudom hogy hívjam el kávézni a szomszéd lányt, a reggeli ébredés kérdését tekintve teljesen alárendeltje vagyok a macskámnak, érezheti ezt bárki. Hiszen mi sosem voltunk szerencsések. Hiszen a Lacibá műhelyét is elvették a komcsik, az Ilus néni is szalmaözvegy maradt és anyut is megharapta a kutya, akit azóta nem nevezünk nevén. Ráadásul itt a járvány, meghúzom magam, eddig is volt, ezután is lesz valahogy. 

Pszichológus, coach, lelkipásztor és legjobb barát legyen a talpán, aki kiutat mutat ebből az útvesztőből. Én azt gondolom, hogy kis sikerélmények segítenek a legtöbbet. Kezdetben kiskanállal kapargatni a más tetejét. Mindent egy kicsit másképp csinálni, más dolgokat kipróbálni, csak tíz percre másként cselekedni. Az élmény szinte eufórikus. A beidegződések és az örökség mocsara fojtogató, de minden egyes friss levegővétel végül a szabadsághoz vezet. Ez az az út, amin most jelenleg járok és az oka ennek az oldalnak is. Nem számít, hogy mi nem szoktunk az érzéseinkről beszélni, inkább legyenek rólunk jó véleménnyel mások, de ne mondjuk ki mit gondolunk.

Lehet, hogy egy mondattal vérig fogok sérteni népcsoportokat, a píszí társadalom fáklyákkal és kaszákkal vonul a blog ablakai elé, de ezt vállalom. Én mostantól így csinálom. Nem köt többé a végzet kényszere.

Kategória: Gondolatok